Ma süt a nap. Itt felém legalábbis ragyogó napsütés van. Ezért elmentem sétálni egyet, majd rövid úton vissza is fordultam, mert azért egy télikabát elkelt volna. De én szeretem az őszt is, a telet is. Biztosan azért, mert a két évszak találkozásának idején születtem.

Régen, mikor alsós általános iskolás voltam és beköszöntött az ősz, elmentünk sétálni az anyukámmal. Hihetetlenül élveztem a térdig gázolást az avarban és boldog voltam, ha gesztenyét találtam. Ma is ugyanúgy tudok örülni minden apróságnak, nem kell egy előléptetés, vagy talált buksza ahhoz, hogy boldog legyen a napom.

Mégis olyan sok elégedetlen embert látok és ha túllépünk a gazdasági helyzeten, a minden napi problémákon, nem tudom, vajon akkor boldogok lennének-e? Mert sokan a csodát várják, ami az ölükbe hullik és ami megváltoztatja az egész életüket. Legszívesebben minden ilyen embernek összeállítanék egy kis csomagot, ami pozitív gondolkodást, lelkesedést és egy speciális nagyító szemüveget tartalmazna, amivel könnyen észre lehetne venni az apró örömöket is.

Néha megpróbálok segíteni is ezeken az embereken, pedig csukta már rám az ajtót a szomszéd néni, akinek a friss, de már kiolvasott újságomat szerettem volna odaadni, közölte már tolókocsis bácsi a boltban, hogy ne segítsek, majd keres egy eladót. Ilyenkor elgondolkodom. Nem keltem egy megbízhatatlan, veszélyes ember látszatát, szóval nem konkrétan velem van a bajuk. Pedig nekik nem lenne jobb a nap végén mosolyogva arra gondolni, hogy ma találkoztak egy segítőkész emberrel, egy kis emberséggel?

Mindegy, azért nem fogok emiatt kútba ugrani, csak nem értem. Valaki érti?