Ezt tutira akarjuk...

 2011.09.30. 14:25

Az elmúlt két napban, egy hangos szó nem sok, annyi sem volt köztünk. Fegyverszünet, béke, nevezzük aminek akarjuk, de jól esik. Vannak ilyen időszakaink is. Hogy ez a mostani is ilyen, azt mi sem bizonyítja ékesebben, hogy Backstreet Boys-t hallgatok írás közben.. Ha néha meg is kérdőjelezem a dolgokat, ez a része sok mindenért kárpótol.

De miért nem tud mindig ilyen lenni? Mármint nem ő, hanem a kettőnk közti kapcsolat. Régebben gyönyörűen megfigyeltem, hogy tényleg mindig a menzesz előtti pár nap volt a kritikus, aztán szépen megnyugodtam. Most már nincs mire fogni, pláne hogy ő nem is menstruál. Inkább az lehet a helyzet, hogy ideig-óráig képes az ember mindig a legjobb arcát mutatni, minden kapcsolat így kezdődik. Aztán valahol a 6. hónap környékétől kezdődően szépen, lassan megismerhetjük azt az embert, akit imádunk. Akkor aztán eldől, hogy imádjuk-e tovább, vagy lelépünk.

Persze mi már túl vagyunk pár 6. hónapon, de még mindig tudunk meglepetést okozni a másiknak. És nem mindig pozitív értelemben. Én iszonyú hisztis, makacs, indulatos tudok lenni. Ezt egy nyugodt vérmérsékletű ember könnyebben kezelné, de egyrészt sajnálnám egy ilyen ártatlan emberre rászabadítani magam, másrészt attól még jobban kiborulnék, ha egy joggal dühös monológom után a pasim megsimogatná az arcomat és nézné tovább a tv-t. Húúúú, na ezzel aztán fel lehetne húzni!

Magam vagyok az ördög, igaz? Vagy azért némelyikőtöknek ismerős a szituáció? De nekünk, heves vérmérsékletűeknek is jár a szerelem, a boldogság, csak ember legyen a talpán, aki bevállal egy ilyen barátnőt. Istennek hála a pasimért!

Hányan meritek bevallani, hogy Ti is nehéz esetek vagytok?

A bejegyzés trackback címe:

https://zurzavarazeletem.blog.hu/api/trackback/id/tr573267706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nem_szamit 2011.09.30. 15:17:50

Én nem vagyok nehéz eset, a legmesszebbmenőkig képes vagyok alkalmazkodni és tűrni, cserébe nem bírom elviselni, ha az arcomba hazudnak, ha áltatnak, ha kihasználnak. Egy párkapcsolat mindig két emberen múlik, sosem csak az egyik a hibás! És a legtisztább út mindig az egyenes, mégha vitába torkollik is.

zurzavarazeletem 2011.09.30. 15:31:10

@nem_szamit:
És ez meddig működhet így? Nem érzed azt, hogy egyszer csak meg fogod elégelni az alkalmazkodást, hogy elnyomod saját magad?
De ha te egyébként is ilyen nyugodt vagy, akkor irigyellek! :)

nem_szamit 2011.09.30. 15:44:05

@zurzavarazeletem: De, érzek valami ilyesmit, és tudod mi a legjobb? Hogy minél inkább rázom le magamról ezt a "béklyót" (értsd: minél kevésbé alkalmazkodok), annál inkább kötődik a párom... Még hogy a nőket nem lehet érteni! :D
Egyébiránt nem nyugodt vagyok, csak már elég idős ahhoz, hogy legyen némi türelmem a dolgokhoz. Persze nyilván nekem is csak 1 életem van, és utálom, ha "vesztegetik" az időmet, de amíg én ki nem lépek, addig nincs miért szemrehányást tennem, hiszen én hagyom...

zurzavarazeletem 2011.10.01. 11:47:14

@nem_szamit:
Bölcs meglátás.:) Tudom miről beszélsz és azt is tudom, hogy azért így is megéri, de csak felvetődik bennem a kérdés időről-időre, hogy nem létezik-e számomra olyan kapcsolat, amiben tökéletesen önmagam lehetek és ezzel együtt boldog?

nem_szamit 2011.10.03. 11:08:30

@zurzavarazeletem: Ez sok nőben felvetődik. És ha ez felvetődik, akkor talán mégsem az igazi mellett élünk?
süti beállítások módosítása